Néhány alkalommal elég jó helyen jó időben lenni, akár egy véletlenszerű esemény, vagy egy kósza gondolat – ennyi is elég ahhoz, hogy az életünk 180 fokos fordulatot vegyen, és más irányba induljon. Most 10 ember megosztotta azokat a példátlan és egyben tanulságos történeteiket, amik az egész életükre hatással volt, és akár tanulhatunk is belőlük.
1. Félbeszakítottam az egyetemet, mert szerettem volna pénzt keresni. Mindent csak azért, hogy eltudjak menni a barátaimmal szórakozni. Találtam is viszonylag gyorsan egy munkát, ahol mindössze annyi feladatom volt, hogy faágakat kellett dobálnom egy teherautóra. Néhány óra múlva megálltam egy kicsit, és majdnem sokkot kaptam. Ekkor döbbentem rá, hogy ha nem alakítok az életemen, akkor ehhez hasonló munkák hada vár rám egész életemben. Kis idő múlva fel is mondtam, és folytattam az egyetemet. Ott megismerkedtem egy lánnyal, aki most már a feleségem. Azóta rengeteg csodálatos élményben volt részünk.
2. Házibuliban voltunk, mikor egy kis iszogatás után felelsz vagy merszet kezdtünk el játszani. Az egyik körben én következtem, majd megkérdeztem azt a lányt, aki tetszett nekem, hogy randizna-e velem. Meglepő módon a lány igent mondott, ma pedig ő az én feleségem.
3. Baseball meccsen jártam és figyelmetlen voltam. Az egyik kiütött labda véletlenül fejbe talált. Szinte észhez sem tértem még, amikor már két hölgy ott volt mellettem segíteni. A beszélgetés későbbiekben úgy alakult, hogy egyikőjüknek elkértem a számát, és elkezdtünk összejárkálni.
Már 13 éve házasok vagyunk, és van két csodálatos gyerekünk. Mindez csak azért, mert nem figyeltem oda és eltalált az a bizonyos labda.
4. Az orvosi egyetemen a második évfolyamom tiportam, mikor az egyik szünetben a tanárom odalopózott mögém és kihallgatta mit beszélgetünk a barátaimmal. A szünet végén odajött hozzám, és közölte velem, hogy szerinte egy színész lakozik bennem. Ennek hatására színészkedni kezdtem, és eljutottam odáig, hogy most lesz az első igazi előadásom. Természetesen a tanáromat is elhívtam.
5. Körülbelül 15 lehettem, amikor találtam egy ajándékkártyát egy áruházlánc közelében. A pénztárhoz vittem, ott szembesítettek vele, hogy még 8 ezer forint van rajt. Járkáltam az üzletben fel-alá és gondolkoztam azon, hogy mire is költhetném ezt a könnyen szerzett bónuszt. Aztán egyszer csak megláttam egy táncos PS2 játékot a Dance Dance Revolution-t. Ki kellett pótolnom a kártyát, de nem is ez a lényeg, végül megvásároltam.
Otthon, a garázsban kezdtem el játszani a játékkal, amelynek végeredményeként lefogytam, és sokkal jobb egészségügyi állapotnak örvendtem. Idővel főiskolára mentem, és elvittem magammal a koleszba a játékot. Gyakran játszottunk és versenyeztünk vele barátaimmal. Annyira megszerettem ezáltal a táncolást, hogy beiratkoztam egy tánciskolába és idővel profi táncos vált belőlem. Azért alakult így az életem, mert valahol-valaki elhagyott egy ajándékkártyát.
6. Iskolás koromban egyszer matek helyett elmentem moziba. Épp a Vissza a jövőbe c. film 2. részét vetítették. Egy lány ült mellém, akivel szóba is elegyedtünk film közben, majd egyszer elmehetnénk együtt is valami vetítésre. Most ez a lány már a feleségem, és hála az égnek matekból sem buktam meg.
7. Ötödikes koromban meghallottam, hogy 3 tanárom éppen rólam beszélget. Azt mondták, hogy fura és különös vagyok, és egyáltalán nem ide való. Ez nem vicc. Az osztályfőnököm azt mondta, hogy nem érti mit keresek ebben az iskolában, nekem egy speciális intézményben lenne a helyem. Még barátaim sincsenek.
Teljesen összetörtem, hisz idáig azt hittem, hogy jó viszonyban vagyok az osztálytársaimmal. Ezután szörnyű éveket éltem át. Depressziós lettem, szüleim sem értették, hogyan lettem hirtelen egy befelé forduló gyermek. Az egész nyavalyás életemre hatással volt ez az egyetlen véletlen meghallott beszélgetés. Azóta is roppant nehezen ismerkedek, és csak próbálom megtalálni a helyem a nagyvilágban.
8. Repülőn utaztam, mikor egy szörnyű viharba keveredett a gép. A pilóták küzdöttek vele, hogy minden rendben legyen, ne történjen baj. Az egész csak percig tartott, ám nekem ez éveknek tűnt és szerintem soha nem fogom felejteni. Előttem van, hogy a mellettem ülő férfi hangosan imádkozott, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy még előttem az egész élet.
Végül minden rendbe jött nem történt tragédia, ám hetek múlva is csak rémálmok gyötörtek az eset miatt, és olyan erős hatással volt rám, hogy még a cigarettázást és az ivást is abba hagytam csak arra figyeltem mit eszek. Kizártam minden káros személyt az életemből, csak a szeretteimmel foglalkoztam, és bár akkor és ott nem haltam meg, mégis azt érzem, hogy újjászülettem.
9. A családommal Horvátországban laktunk. Ekkor 8 éves voltam és még általánosba jártam. Az iskolának egyedi rendszere volt, a szülőknek minden hónap elején kellett befizetni az ebédpénzt, és utána kaptak a nebulók ételt.
Véletlen egyszer, elfelejtettem szólni szüleimnek, hogy be kell fizetni a pénzt és késve, néhány nappal a határidő lejárta előtt ugrott csak be. Szegények voltunk, apukám elképesztően mérges lett, mert nem tudta ilyen gyorsan befizetni az összeget, és teljesen magába fordult attól, hogy nem ételt biztosítani a gyerekének. Ezután szó-szót követett és odáig fajult az egész, hogy pár héttel később Ausztráliába költöztünk el. Az új és sokkal jobb élet reményében – az egész azért történt, mert egyszer elfelejtettem szólni az ebédpénzről.
10. Kisgyereként teljesen kiálhatatlan voltam. Sokszor hazudtam, tiszteletlen voltam a szüleimmel és sorolhatnám. Az egyik nap addig fajult a helyzet, hogy azért veszekedtem anyukámmal, mert nem volt otthon káposzta a hülye vacsorához.
Anyukám nem bírta tovább hallgatni a hisztizésem, ezért felöltöztünk és már mentünk is a közelben lévő kisboltba, ahol már majdnem záróra volt. Az üzletben egy idős ember dolgozott, akit nagyon meg is döbbentett a késői érkezésünk, mert elég jól ismert bennünket, és tudta, hogy reggel iskola, anyunak pedig a munka. Anya elmesélte neki a sztorit, és megkérte a férfit, hogy adjon nekünk gyorsan egy kis káposztát mielőtt zárnának. No ekkor olyan dolog történt amire legkevésbé sem számítottam. Az öregember kifordult önmagából és emelt hangon megkérdezte, hogy van-e arról fogalmam mennyit alszik anyám? Gondoltam-e már arra, hogy kipiheni-e magát? Foglalkoztam-e már valaha az egészségével? Majd, ha Ő nem lesz, akkor nem lesz ki segítse az életemet.
Ezek a mondatok az egész hátralévő életemet megváltoztatták. Akkor nem válaszoltam rájuk, magamba fojtottam az egészet, de akkor és ott mintha megvilágosodtam volna. Újra elkezdtem normálisan tanulni, odafigyeltem a szeretteimre és sikerült bekerülnöm egy elég jó főiskolára, amelynek köszönhetően egy remek állásom lett. Szavakkal nem tudom kifejezni mennyire hálás vagyok annak az idős férfinak, aki idejében helyretett és megvilágosított.
