Könnyen össze lehet keverni a megérzést a paranoiával. Ennek az oka csupán annyi, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy előre megéreztünk valamit, pedig általában inkább csak a paranoia az oka. Na de nem úgy, mint cikkünk szereplői, akik tényleg az ösztönüknek köszönhetik, hogy máig köztünk vannak, mivel néhányuknak ez mentette meg az életét.
1. Szinte soha nem használok biztonsági övet, de valamiért egyszer úgy gondoltam, hogy bekötöm magam. Nagyon jól tettem. Pillanatokon belül egy másik gépjármű közel 100 kilométeres sebességgel belém vágódott. A hatóság szerint, ha nem lettem volna bekötve akkor kirepültem volna az ablakon.
2. A kilencvenes évek vége fele egyszer nagyon későn végeztem a suliban, és helyijárat persze már nem volt. Elég rossz környéken kellett végig haladnom, és valamiért úgy éreztem, hogy futnom kell. Szaladtam is, ahogyan csak bírtam. Nem sokkal később kiabálást hallottam. „Állj meg, de azonnal!” és elkezdtek rohanni utánam, de mivel én jóval korábban kezdtem el futni, így simán lehagytam őket. Azóta is próbálkozok mindig az ösztöneimre hallgatni. Néha sokat segít.
3. Közel két évig kapcsolatban voltam egy fiúval, de már fél év után gyomorgörcseim voltak, amikor találkoztunk. Már a fájdalomcsillapítók sem hatottak és étkezési problémáim is lettek. A dokiknak fogalmuk sem volt, hogy mi az isten bajom lehet. Szakításunk után azonnal megszűnt a fájdalmam. Csak később tudtam meg, hogy folyton csalt engem.
4. 18 éves lehettem, amikor a haverokkal haladtunk az úton. Egy számomra ismeretlen lány volt a sofőr, aki nagyon szerette a sebességet. Nem mondom, hogy én nem szerettem, de valamiért mégis kértem tőle, hogy lassítson, vagy engedjen kiszállni. Nem túlzás, ordítanom kellett vele, mire végre lelassított. Ugyan ezen az úton kb. 1 hét múlva nagy sebességgel balesetett szenvedtek. Ő és három utasa a helyszínen életét vesztette.
5. A történetem nem tudom, hogy szerencsés véletlen vagy megérzés volt. Főiskolára jártam, és gondoltam mielőtt bemegyek az órára kidobom a szemetet. A szemetes nagyjából 10 lépésre lehetett az ajtómtól, ezért nyilván nem sok időbe telt odamennem. Pár másodperccel később egy hatalmas üvegekkel teli zsák zuhant le előttem, amit valamelyik barom dobott ki a harmadikról. Ha nem dobtam volna ki a szemetet, akkor az telibetalál.
6. 43 évesen mammográfiát csináltattam, és az eredmény tökéletes volt. Én ugyan nem értem be ennyivel mert nagyon rossz érzésem volt. 4 dokihoz is elmentem és mindegyik azt mondta, hogy kutya bajom, és jobb lenne, ha nem futkosnék állandóan hozzájuk. Még mindig nem adtam fel és elmentem az ötödik orvoshoz is. Jól olvassátok, szinte küzdenem kellett azért, hogy csináljanak rajtam egy normális kivizsgálást. Aztán kiderült, amit mélyen legbelül éreztem. Emlőrákot diagnosztizáltak, ebből is egy nagyon ritka és agresszív formáját. Ma már több éve egészséges vagyok.
7. 15 éves koromban az egyik reggel égett műanyagot éreztem az otthonunkban. Nem sok tartotta, hogy visszaaludjak, gondoltam úgysincs semmi extra, de inkább felkeltem, hogy megnézzem mi lehet ez. Az egyik konnektor lángolt és a tűz kúszott fel a falon. A családban mindenki aludt, füstérzékelőnk sajnos nem volt. Azonnal szaladtam a porral oltóért, és felkeltettem apukámat majd a kezébe adtam a készüléket. Ő oltott miközben anyukám rögtön hívta a tűzoltókat. Csodával határos mód így sikerült eloltani a tüzet még időben, nem ment tönkre az otthonunk.
8. A buszmegállóhoz mentem amikor láttam, hogy éppen szállnak fel az utasok. Szaladhattam is volna, de úgy voltam vele megvárom a következő járatot. Nem sokkal később meg is jött, és leültem a szokásos helyemre. Dugóba keveredtünk. Kiderült, hogy az előző busz, amit lekéstem balesetet szenvedett, és pont ott rohant bele egy kamion, ahol én mindig ülni szoktam. A mai napig kiráz a hideg, ha csak rágondolok, pedig ennek már több éve.
9. A szomszéd gyerekekkel és a tesóimmal úszkáltunk a medencéjükben. A felnőttek bent a házban beszélgettek. Totál véletlen egyszer csak bevillant, hogy „hol a húgom??”. Persze nagy volt rá az esély, hogy csak bement a házba, de valamiért még is az az érzésem volt, hogy azonnal meg kell találnom. Szóltam mindenkinek, hogy segítsenek megtalálni, amikor észrevettem, hogy már elkékülve fekszik a medence alján. Rögtön kiabáltunk a szülőknek és nem túlzás azt mondani, hogy perceken vagy akár másodperceken múlt az élete. Sikeresen megmentették.
10. Fiatal voltam, amikor édesapámmal a vállalkozásunkban segédkeztem. Láttam, hogy apa kimegy a postáért, kiszedi őket a ládából majd véletlen leejtette őket. Amikor lehajolt, hogy felvegye őket, pont egy elhaladó kamion abroncsa felrobbant és a feje felett repült el. Az ijedtség, ami akkor volt az szavakkal leírhatatlan. Ha nem ejtette volna el a postát, akkor édesapám már nem élne.
11. Éjjel a hóvihar miatt felkeltem, mert úgy éreztem valami nagyon nincs rendben. Megnéztem az idős kutyusomat, de aztán nem találtam. A lakótársaim sűrűn kiengedték az udvarra és elfeledkeztek róla. Szerencsétlen kis jószág az ajtóban feküdt a lábtörlőn reszketve, nagy hóval betakarva. Amint lehetett el is költöztem.
12. Találkozóm volt egy másik településen. Sokat repülök, de valamiért most nagyon rosszat éreztem. Kettő egymást követő éjjel arról álmodtam, hogy a repülő jobb hajtóműve kigyullad és lezuhan a gép. Indulásom reggelén annyit piperkőcködtem, hogy végül sikeresen le is késtem a járatot. Végül a gép nem zuhant le és szerencsére nem történt tragédia, de engem kirúgtak. Utólag nem is bánom, mert pár héttel később fényévekkel jobb melót találtam. Bármi is volt ez, nem bántam meg, hogy így alakult.
13. Édesapámnak a bíróságon volt dolga, a bérelt irodája miatt. Magával szeretett volna vinni, hogy egy kicsit jobban megismerjem a felnőttek világát, de akkor egyedül kellett volna hagynia az irodát az alkalmazottak végett. Lényeg a lényeg, jobbnak látta, ha ott maradok. Kis idő múlva súlyos balesetet szenvedett, oldalról belecsapódtak. Az ütközés óriási volt, és ha meg nem is haltam volna, nagyon súlyos sérülést szereztem volna.
