Nevezhetjük karmának vagy bárminek – az az igazság, hogy amit mi adunk azt fogjuk visszakapni is. Ha nem is az a személy, akit megsértettünk vagy bántottunk, de egyszer majd jön egy olyan személy, aki által az élet édes bosszút áll rajtunk. Itt most nem arra gondolunk, hogy elkap valaki egy sötét utcán, vagy elrabolnak, megkötöznek stb. A sors ennél sokkal cselesebb és találékonyabb eszközöket alkalmaz az emberek megleckéztetésére. Mint ahogy az alábbi helyzetekben is megesett.
- Épp a postán voltam, mikor előttem egy idős asszony bélyeget akart venni. Mivel nem volt már tinédzser ezért időbe telt neki kiválasztani, eközben a „kedves” alkalmazott nagyokat sóhajtott. Amikor sikerült kiválasztani a megfelelő bélyeget az alkalmazott már annyira megunta az asszonyt, hogy csak odacsapta a pultra a bélyeget, ami a földre esett. Még csak elnézést sem kért. Az idős nő lehajolt a bélyegekért, felvette őket majd a padlón hagyta az árát. Hangosan mondta, hogy KÖSZÖNÖM és elment.
- Egy vendéglátóhelyen ültem, ahol a mellettem lévő asztalnál helyet foglaló társaság roppant hangos és rendkívül tiszteletlenül viselkedett. Hallottam, hogy a leendő vállalkozásukon serénykedtek, és már meg is találták a tökéletes cégnevet. Abban a pillanatban gyorsan megvettem a cégük leendő nevével egyező domaint. Puszi srácok.
- Egy üzletben tartózkodtam épp, ahol csak egy kassza ment, de az is csigalassan. A pénztáros egy fiatal hölgy volt, aki minden tőle telhetőt megtett, amit csak tudott, de enyhén dadogott és látszott rajta a bizonytalanság, ami némileg lassította. A mögöttem álló vásárló végig bosszankodott, durrogott, hogy ilyen a világon nem létezik, el fog késni és egyéb. Nem nagyon vettem tudomást róla, egészen addig míg egy másik vásárlóval elkezdték kigúnyolni a kasszás dadogását. Viccet csináltak belőle, és hangosan röhögtek rajta és cseppet sem zavarta őket, hogy a lány mindent hall belőle. Ezzel piszokmód felidegesítettek, és mikor sorra kerültem megkérdezte a hölgy, hogy tudok-e a hűségprogramjukról, mögém néztem egyenesen a bunkó fickó szemébe, majd vissza a kasszásra és mondtam neki: „Hűségprogram? Mesélj róla légyszi, szeretnék regisztrálni.” Életemben nem diktáltam még ilyen lassan az adataimat, mint akkor. Persze direkt csináltam. Nagyjából eltelhetett úgy 5 perc és a mögöttem álló férfi fogta magát és vásárlás nélkül elviharoztak. Igaz én is késtem emiatt, de kicsit sem bánom.
- Családi házban lakok, a szomszéd egy kétgyerekes család. Mint általában minden kölyök, ők is szeretnek az udvaron szórakozni, hangoskodni, de igazából sosem zavart. Az sem, ha épp egy játék átrepült hozzám, az viszont, hogy ilyenkor a szülei úgy jöttek hozzám át, hogy nagyjából már követelték vissza az udvaromba átesett dolgokat, na az már igen. Ünnepek után mentem boltba, ahol ilyenkor rengeteg leértékelt dolog van. Az egyik polcon láttam, hogy körömlakk és még csomó smink cucc van óriási akcióban, ezért bevásároltam belőlük alaposan. Innentől kezdve, mindig, amikor a gyerekek átdobtak valamit én egy körömlakk vagy valami más hasonlóval együtt dobtam vissza. Mondani sem kell, a lurkók, hogyan örültek ennek. Nem telt még 1 hét sem, ők már minden létező színben pompáztak. Azóta se egy játék sem egy puffogó szülő nincs. Úgy érzem a bosszú sikeresen alakult.
- Történt egy este, hogy a családdal vacsorázni mentünk egy étterembe. A parkoló csurig tele, emiatt rengeteget kellett várakozni, mire lett egy hely. Mire felszabadult egy hely már indultam is, ám bevágott egy fiatal csajokkal teli autó és elfoglalta a helyet. Leengedtem az ablakot, és szóltam nekik, hogy ne haragudjatok már, de jó ideje várakozok. Válaszul megkaptam: „Nincs ráírva a neved.” No mindegy találtam egy másik helyet, leparkoltunk oda és bementünk a családdal az étterembe. Az előbb említett hölgy társaság a hely másik felében ült, ettek-ittak, tőlük zengett az egész hely. Fizetéskor megkérdeztem a felszolgálót, hogy szeretne-e egy kis plusz pénzt keresni. Természetesen érdekelte a dolog. Megkértem őt, hogy távozásunk után, mondja a lányoknak, hogy telefonáltak nekik, hogy adjanak át egy üzenetet nekik azzal a szöveggel, megkarcolták az autójukat és legközelebb ne vágjanak senki elé. A parkolóból figyeltük, a lányok kirohanását miközben visítoznak, mint a fában szorult féreg. Természetesen azonnal hívták a hatóságot is. A kiérkezett egyenruhások semmilyen sérülést nem találtak, az viszont szemet szúrt nekik, hogy a hölgyek már nem szomjasok. Megállapították azt, hogy így vezetésképtelenek. Utána a rendőrök direkt ott álltak és figyelték a csajokat, hogy még eszükbe se jusson hazamenni autóval. No ez ugyan nem tartotta vissza őket azért csak-csak megpróbálták így a járőr utánuk ment és elő is állították a sofőrt ittas vezetésért. Talán ez volt az egyik legjobb dolog amire költöttem pénzt.
- Általános iskolás koromban mindig 2 szendvicset vittem magammal: egyet tízóraira egyet pedig uzsonnára. Egyszer aztán történt, hogy amikor kimentem kezet mosni étkezés előtt mire visszaértem eltűnt a kajám. Volt egy sejtésem, hogy ki volt a tettes, de Ő tagadta. Következő nap ugyan ez történt, de már a tízórainál. Elhatároztam, hogy bosszút állok! Kitaláltam, hogy a következő nap viszek egy csilis szendót. Apukám amúgy is nagyon szereti az ilyeneket, így van otthon. Tettem is a szendvicsembe a világ egyik legerősebb paprikájából. (Carolina Reaper) Az ötletem úgy látszott sikeres. Elmentem kezet mosni, a szendvicsnek megint lába kélt. Nem sokkal később a srác paradicsomvörös fejjel és sírva rohant ki az osztályból, majd a hátralévő időt a wc-n töltötte.
- Anyukám angoltanár. Egyik óráján megkérte a tanulókat, hogy alkossanak csoportokat, és mutassanak be párbeszédeket. Az egyik srác megtagadta a feladatot, mondván, ők már megcsinálták a feladatot csak nem emlékszik rá. Nyilván ez nem így történt, de ők váltig állították, hogy édesanyám hibája volt, mert figyelt. Másnap újra ezekkel a diákokkal volt órája, anyukám pedig elnézést kért tőlük és mondta nekik, valóban hibázott megtalálta a jegyzeteket amire felírta a párbeszédjüket. Sajnos rengeteg nyelvtani hibát észlelt és még voltak egyéb gondok is, emiatt elégtelent kell adnia. A fiúk nem tudtak mit tenni, mint elfogadni.
- Régen történt velem egy olyan, miszerint az email címemet véletlenül hozzáadták egy templomi kör levelezőlistájához. Naponta legalább 10-20 üzenet érkezett tőlük, mivel természetesen mindenki körüzenetekben csevegett. Tele volt vele a hócipőm, de hiába szóltam nekik töröljenek ki belőle, ezt még véletlen sem tették meg. Tömérdek üzenetet küldtem nekik, de még csak válasz sem érkezett rájuk. Arra az elhatározásra jutottam, hogy drasztikusabb megoldásra van szükség. Az összes címzettnek (a címlistán láttam mindenki címét) küldtem egy-egy ateista cikket, vagy egyházi botrányokról szóló híreket. Újra megkértem őket, hogy vegyenek le a listáról. Innentől kezdve már soha nem kaptam tőlük mailt.
- A főiskola parkolójában szemtanúja voltam annak, hogy az egyik professzor beszáll a kocsiba, ahogy egy pohár kávét felejtett az autó tetején. Próbáltam figyelmeztetni, de mivel nem tudtam a nevét hirtelen csak annyi csúszott ki: „Hééé, ember!!!” Mire Ő: „Neked talán professzor úr!” – majd elégedett arccal beszállt az autóba. Nyilván ezek után nem volt már humorom, hogy figyelmeztessem ezért csak figyeltem mi lesz a végeredmény. Később találkoztunk, nagyon csúnyán nézett ..
