A takarékosság mindig is szükséges volt ahhoz, hogy megfelelő anyagi helyzetet biztosítsunk magunknak vagy családunknak. Azonban vannak akik átülnek a ló túloldalára és ennek eredményeképp a megtakarítás olyan szűkmarkúvá és smuciggá tesz valakit, amit nem mindenki néz jó szemmel ..
- Egy étteremben voltunk, mikor is fizettük a számlát. Ki-ki a sajátját én viszont hagytam borravalót is. A kollegám egyszercsak megszámolta mennyit hagytam ott, és egyszerűen csak zsebre csapta. Amikor számonkértem, hogy ez mégis mi a fene volt, akkor ezt válaszolta: „Te már úgy is lemondtál erről a pénzről, nem mindegy neked, hogy kié? Nálam jobb helye van, mint a pincérnél.
- Gyerekként imádtam a rokonokhoz járni vidékre. Játék a szabadban, csend és nyugalom egyszerűen maga volt a paradicsom. Akárhányszor mentem, anyukám egy nagy rakat ételt csomagolt nekem, hogy legyen mint ennem. Ezek ellenére én mindig csak zabkását ettem. Amiket anyám csomagolt azokkal még csak nem is találkoztam sosem. Mikor ezt elmondtam neki, többet nem mehettem hozzájuk.
- Az egyik ismerősöm és a felesége épp válnak. A történet izgalmas része viszont még csak most kezdődik. Utólag kiderült, hogy az apósa és kedves anyósa évek óta feljegyeznek minden költséget a fickóról, amióta a drága kis leányukkal él együtt. Ezek olyan költségek, amit a srácra költöttek. Pl. amiért egyszer grilleztek azért kétezer forintot kell fizetnie. A régi vízforralójukat amit odaajándékoztak neki még azt is felszámolták! A barátom ezen nem meglepő módon teljesen eldöbbent, mikor ilyennel szembesítették, mert erről nem volt szó, hogy itt mindennek ára van. Ekkor elmondta neki az apóska, hogy persze mivel ezek a rokonoknak vannak csak ingyen, az idegeneknek nem. Szomorú volt a válás miatt, de mikor ez kiderült boldog lett, hogy sikerült kiszakadnia egy ilyen családból.
- Nagyjából 13 éves lehettem, amikor egy nyári napon édesapám végre elvitt egy látásvizsgálatra. A vizsgálat során kiderült, hogy hatalmas szükségem lenne egy szemüvegre. Apukám szerint ez a „szakember csak hülyeségeket beszélt”. Határozottan ki is jelentette, Ő vizsgálatra hozott engem nem fog semmi pluszt fizetni. Aztán ultimátumot kaptam: vagy szemüveg vagy születésnapi ajándék. A szemüveget választottam, mivel már nagyon szerettem volna normálisan látni. Amúgy is a szülinapom karácsonyra esik, gondoltam valami csak csurran cseppen. A szemüveg története viszont az lett, hogy következő ajándékot csak másfél év múlva kaptam. Mindaddig nem kaptam nagyjából semmit amiért kicsit magam hibáztattam, hogy miért ezt a fránya szemüveget választottam. Tisztában voltam azzal, hogy a szüleim nem milliárdosok, hogy minden hülyeséget megvegyenek nekem, de azért ebben a sztoriban egy „kicsit” fukarnak gondolom apukám.
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert huszonévesen a szüleim elárasztottak engem mindenféle földi jóval. Még egy három szobás lakást is kaptam tőlük. Akkoriban volt egy fiúm, akivel egy évig voltunk kapcsolatban. Ugyan neki is volt egy szintén 3 szobás háza, de tele jelzáloggal. Aztán felajánlott egy kihagyhatatlan ajánlatot (ami nyilván csak neki volt kihagyhatatlan): az én lakásomat adjuk el és fizessük ki az Ő tartozását, aztán költöttek hozzá lakjunk közösen. Nyilván mondanom sem kell, hogy semmi hivatalos papírról vagy egyébről szó sem esett, amivel tudtam volna igazolni, hogy én fizettem ki a hiteljeit.
- Apukám egykori osztálytársa a városunkba érkezett üzleti céllal. Fel is kereste édesapámat. Nagy bőrönddel érkezett, kenyérrel és almával. Leültek beszélgetni, nosztalgiáztak stb aztán beesteledett. Felajánlották neki a szüleim, hogy aludjon nálunk. Végül ez az üzleti út egy hónapig tartott, és a kedves ismerős még a legnagyobb célozgatások ellenérse sem szeretett volna távozni. Mondani sem kell, fizetni egy fillért sem adott semmiért. A mai napig kiráz a hideg, hogy milyen egy ilyen emberrel összefutni.
- Anyukám új barátjával elmentünk egyszer moziba. Mikor leültünk talált egy ezrest a szék mellett. A film után szó szerint kényszerített minket, hogy várjuk meg míg távozik mindenki és nézzük át az összes széket, hátha valaki hagyott el még pénzt.
- Egyszer volt egy idősebb nő munkatársam kifejezetten jó fizetéssel. Elképesztően smucig volt. Soha az életben nem szállt bele semmibe egy fillérrel sem. Egyszer egy kis pénzt gyűjtöttünk az egyik kollega búcsúztatására. Imádtuk őt, ezért szerettük volna meglepni egy nagy bulival. Az összeg össze is gyűlt ám végül a kollega maradt. Összegyűltünk, hogy mindenkinek visszaadjuk azt, amit ő beletett a buliba. Mindenki legnagyobb döbbenetére ez az idősebb hölgy is jött és nyújtotta a markát, mintha egy forintot is tett volna bele. Felnevettünk ahányan csak voltunk, Ő pedig mogorván távozott, mintha bármi oka is lenne megsértődni.
- A volt párom (nem voltunk élettársak) szétválásunkkor azt kérte, hogy fizessem ki azt a részt, amit gázszámlára fizetett, csak azért, mert néha együtt vacsoráztunk. Ja, meg ha már itt tartunk akkor a villanyszámlába is adjak, mert olykor közösen megnéztünk egy filmet.
- Öreganyám 2. férje válás után magával vitt egy edényt tele étellel, mondván azt az edényt ő vette.
- Szemtanúja voltam annak, hogy egy férfi kivett egy kis aprót a borravalós tálból és azzal fizetett a sütiért. A kiszolgáló annyira meglepődött, hogy se köpni se nyelni nem tudott. Ami még fontos, ez a munkahelyünk étkezőjében történt, és az a srác, aki ezt tette azon egy több százezer forintos öltözék volt.
- A páromtól egy iPhone 11-et kaptam születésnapomra. Úgy örültem, mint majom a farkának, mivel eddig csak álmodoztam az iPhone-okról. A nagy boldogság viszont hamar véget ért. A böngészőjében nyitva hagyta a „tökéletes iPhone klón telefon” fület. Hamar ki is derült, hogy nagyjából 30 ezer forintért vette a készüléket, pedig majdnem 900 ezer forint a havi fizetése.
- Egy munkatársam elvált a férjétől. Költözés előtt alaposan szét is válogatta a cuccaikat – ezt tőled kaptam, ezt én adtam neked stb. Ez azonban nem minden. A válás után a hölgy beült az autójába és egyenesen volt apósához hajtott, aki több mint 150 kilométerre lakott. Követelte tőle, hogy legalább 300 ezer forintot fizessen ki neki a válás miatt, mert a fia erkölcsi kárt okozott neki.
- Anyukámmal egy kisebb városban lakunk, ahol van egy nagy gyárüzem, a lakosság java része itt is van alkalmazva vagy olyat dolgozik, ami vele van kapcsolatban. Nagyjából 5 éve a gyárnak új talaja lett. Anyám is itt dolgozott. Az új tulajdonosok mikor megjöttek, azonnali értekezletet hívtak össze, amin édesanyámnak is jelen kellett lennie. Nyilván volt szó a fizetésről is amit azonnal meg is kérdeztek a dolgozók, hogy lesz-e emelés. A kedves új főnökök közölték, hogy tudják, hogy kevés a bérük, de úgy sem tudnak máshova menni dolgozni. Később ebből mondás is született mikor a bérről esett szó: „nem sokat keresek, de úgysincs hova mennem!”
