Egy magyar család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
– Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
– Miért, miből látszott?
– Égő csigát rajzolt. – mondja az óvónő.
– Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is?
– Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. – így az óvónő.
– Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
– Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
– Csonka tehén? Hm,.. Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..
– …és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
– Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, …kertek alatt a ludaink…
MÉG EGY VICC:
Rendőrök a vizsgán:
– Akkor elmondom önnek, hogy a feladvány egy madár.
– Nagytestű?
– Igen.
– Tud repülni?
– Nem.
– Az Antarktiszon él?
– Igen.
– Pingvin.
– Gratulálok, hívja be a következőt.
Kimegy a rendőr. Odaszól a következőnek:
– Te figyu, pingvin lesz a megoldás, de azért kérdezz előtte egy párat, ne legyen feltűnő hogy már tudod!
Bemegy a második rendőr.
– Leülhetek?
– Igen.
– Ihatok?
– Igen, persze.
– Pingvin.
A rendőrhöz odamegy a kalauz, és miután lekezelte a jegyét, gondolta, kicsit megvicceli. Feltesz neki egy kérdést:
– Ki az? Az apám fia, és nem én vagyok?
– Nem tudom.
– Az öcsém, te hülye!
A rendőr megérkezik a munkahelyére, és kérdezi a társát:
– Ki az? Az apám fia, és nem én vagyok?
– Nem tudom.
– Hát a kalauz öccse, te hülye!
MÉG EGY VICC:
A székely gyerek a szomszéd faluba jár udvarolni. A falu nincs túl közel, ezért egyik nap mondja az apjának:
– Édösapám, oszt mi vóna, ha kőccsönadná nekem a biciglijét? Ígérem, hogy nem esik bántódása.
– Jóvan fiam, viheted, de itt ez a doboz vazelin és ha meghallod, hogy megdördül az ég, akkor abban a pillanatban rohansz és bekened vele, mer ha egy rozsdafoltot meglátok rajta, a fejedet széjjelvágom!
– Úgy lesz édesapám!
El is megy a gyerek a bringával a lányhoz. Aztán telik-múlik az idő, benyomják a vacsorát is a lány családjával. A kaja végeztével megszólal a lány apja:
– No, akkor aki előbb megszólal, biz az fog mosogatni.
Kemény játék, de senkinek nincs kedve azt a sok koszos tányért, meg zsíros fazekat simogatni így, hát ülnek csendben egy darabig.
Egyszer csak a fiú gondol egyet, felkapja a csajszit, felcsapja az asztalra és irgalmatlanul elkezdi döngetni.
A papa húzza a száját, vörösödik a feje, de nem szól semmit. Na megvolt a dolog visszaülnek szép csendben.
Ülnek még vagy fél órát, mire a gyerek megint gondol egyet, felcsapja a mamát is az asztalra, megdöngeti rendesen azt is.
A fater feje már majd szétmegy az idegtől, remeg mint a kocsonya, de meg nem szólal.
Visszaülnek megint, egyszer csak megdördül az ég! A gyerek előkapja a vazelint, mire a papa:
– Na jól van fiam, majd én mosogatok!
